6. fejezet - Magány

Sziasztok!

Ugyan előrejelzés nélkül, de meghoztam a frisst:D Nincsen sok hozzáfűzni valóm, csak annyi, hogy találgassatok:PP
Jó olvasást:D

Puszi: CC&EC


Elizabeth szemszöge

A forgatás kezdetével nagyon felgyorsult az idő múlása. Föl sem tűnt, hogy már két hónapja tartanak. A napunk nagy részét lefoglalták, így gyorsan teltek a hetek. Ahogy terjedt a hír, hogy kik a végleges szereplők a filmben, úgy vett minket körül egyre több paparazzi és rajongó. Persze szerencsékre a legnagyobb figyelem Krisre és Robra szegeződött, de azért mi többiek is kaptunk belőle rendesen. Főleg a fiúk. Peter aggódott is, hogy Jennie megint kiakad, de most nem lett semmi probléma.
-Peter – kopogtattam kicsit hangosabban az ajtaján, mikor még mindig nem nyitotta ki.
-Bocsi – csapódott ki az ajtó, mire ijedten hátráltam egy lépést. Becsukta maga mögött az ajtót, majd bezárta. – Jennievel beszéltem telefonon és későn mentem be a fürdőbe – magyarázkodott, közben sietős léptekkel elindult a lift felé.
-Semmi gond – nyomtam meg a hívó gombot. – Csak lenn vártunk rád már 10 perce. Gondoltam, felnézek, nincs-e valami gond.
Beszálltunk a liftbe.
-Miért nem mész haza hozzájuk? – fordultam felé hirtelen. – A hétvégén úgysem lesz forgatás.
Gondolkozva nézett rám.
-Remek ötlet! – jelent meg egy hatalmas mosoly az arcán. Már ezért megérte. – Akkor szólok, hogy lehetőleg ne rakjanak a hétvégére fotózást sem.
-Oké – léptem ki a liftből. Peter követett engem.
Mindketten elindultunk Nikkiék felé.
-Sziasztok! Merre voltál? – fordultak egyből Peter felé.
-Jennievel beszéltem. Bocsi – sóhajtott.
-Az én kocsimmal megyünk – lelkendezett Ashley, majd elindult a kijárat felé.
-Új kocsid van? – csodálkozott Nikki.
-Igen – visította, miközben beszállt egy citromsárga Ferrariba.
-Nem semmi – simított végig elismerően Peter a kocsi oldalán.
-Szálljatok be – szólt ki Ash a kocsiból.
Én kicsit félve ültem be Nikki mellé a hátsó ülésre. Az éjszakai eső és a mai fagy miatt kicsit féltem. Valamilyen mértékig bíztam Ashleyben, de egy Ferrari nem épp a lassúságról híres. Nem hinném, hogy a valószínűleg jeges úton kéne kipróbálni.
Azonnal bekapcsoltam a biztonsági övemet. Legnagyobb megkönnyebbülésemre a többiek is így tettek. Aztán Ash beindította a motort. Kissé hangosan fújhattam ki a levegőt -, mert Nikki rám kapta a tekintetét -, mikor megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy Ashley egyáltalán nem vezetett olyan gyorsan.
-Ma melyik jeleneteket is vesszük? – pillantott ránk a visszapillantó tükörből.
-Catherine azt mondta, hogy ma lesz Robék zongorás jelenete, felvesszük egy részét a Cullen család megismerésének, és azt hiszem, most lesz a Lisaval közös jelenetünk is. Ma a Cullen házban leszünk – sorolta el Peter.
-Akkor mozgalmas napunk lesz – sóhajtott fel mellettem Nikki.
Az út további részét csendben tettük meg.
-Sziasztok! – köszöntek a többiek, mikor mind kiszálltunk a kocsiból.
-Épp időben – sietett hozzánk Catherine. – Most fejeztük be Krisékkel a zongorás jelenetet. Nagyszerűt alakítottak. Remélem, ti sem tesztek másként. – Hol van Kellan és Jackson? – nézett körül.
-Nemsokára itt lesznek – válaszolt Nikki. – Most jönnek – fordult meg.
-Remek! – csapta össze a tenyerét. – Vámpírok, irány a sminkszoba! – adta ki az utasítást, mikor Kelék is kiszálltak a kocsiból.

Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam a végeredményt a tükörben. Nem bírtam ki, hangosan felnevettem. Még ennyi idő alatt sem tudtam megszokni a látványt. A hófehér bőrömet, az aranybarna szemeimet…
-Kris egy mázlista – nézegette magát Nikki a szomszédos tükörben. – Neki nem kell úgy kinéznie, mint egy élőhalott.
-Ugyan Nikki, te így is gyönyörű vagy – legyintettem.
Amint megláttam a fiúkat, ismét rám tört a nevethetnék, de most összeszorítottam a szám.

-Oké, akkor… Carlisle a tűzhelyhez, Emmett és Esme a pulthoz. Rosalie szintén – utasított minket Catherine. A forgatások alatt mindig a karakterek nevét használta, hogy a felvételek alatt kevesebb legyen a rontás. Nem egyszer előfordult ugyanis a kezdetekben, hogy véletlenül rossz nevet mondtunk és újra kellett venni az egész jelenetet. Mióta kitalálta ezt a módszert, már alig csúszik be egy-egy hiba.

Miután felvettük a konyhás jelenetet, a Carlisle-Esme csók következett. Először féltem Peter reakciójától. Azok után, hogy a múltkor a felesége azt hitte, hogy megcsalja velem… De egy szót sem szólt. Ezek szerint Jennie vagy nem tud semmit, vagy tudja, de elfogadja. Szerintem inkább az első variáció.
-Rendben. Az ablaktól indultok mindketten. A szöveg megy, ugye? – kérdezte Catherine.
-Igen – mondtuk egyszerre.
-Remek! Tökéletesen egymásra vagytok hangolódva – sietett arrébb. – Az első mondat elkezdése előtt megfordultok. Aztán elindultok szép lassan és jöhet közben a szöveg.
Úgy tettünk, ahogy mondta.
-Aztán, mikor elértek ide – mutatott arra a helyre, ahol éppen állt -, Esme épp azt mondja: „Carlisle, ő Bellát akarja.”, még jobban lelassítotok, majd megálltok. Aztán te – mutatott rám – nekidöntöd Carlislet a falnak. A többi instrukciót, pedig már tudjátok a forgatókönyvből. Mehet?
Visszamentünk az ablakhoz, majd bólintottunk.
-Három… kettő… egy… Felvétel!
Peter felé fordultam, majd rámosolyogtam. Visszamosolygott. Lassan megfordultunk és elindultunk.
-Ez a lány életre keltette – mondtam, miközben átkarolt.
-Túl sokáig volt egyedül – mondta lágyan. Hihetetlen, milyen jól meg tudja változtatni a hanghordozását.
Közben megsimogatta a vállam.
-De nem lehet jó vége – csóválta meg a fejét a szerep szerint. Akkor beugrott, hogy talán a jelenetnek sem lehet jó vége. Ha Jennie rájön…
-Alice máskor is tévedett már – ráztam meg a fejem ellenkezőleg.
-Nem gyakran – nézett rám azzal a „te is tudod” pillantásával.
Már csak egy lépésnyire voltunk a kijelölt helytől. Utolsó lépés és…
-Carlisle, ő Bellát akarja – pillantottam gyorsan a háta mögé, nehogy nekidöntsem valaminek, majd le, hogy ne lépjek rá a lábára. Mindezt egy pillanat alatt. Közben elmosolyodtam. Az ő arca először még komoly volt, aztán ő is elmosolyodott.
-Valahogy csak megoldódik – léptem egészen közel hozzá. Ő az arcomra simította a kezeit.
-Te reménytelen romantikus – hajolt közelebb. A szemembe nézett, közben összedörgölte az orrunkat. Aztán megcsókolt, ellökve magát közben a faltól. Puha ajkai lágyan érintették az enyéimet. Lehunytam a szemeimet, de olyan hamar vége lett a csóknak… Elszakadt tőlem, miközben egyet már előre lépett, így majdnem megbotlottam. A cipőm kicsit hangosabban is koppant a kelleténél. De megtartottam magam és nem estem hanyatt. Bár szerintem Peter elkapott volna.
-Oké! Ennyi! – kiáltotta Catherine. – Csodálatos volt! Egyszerűen elképesztő! – lelkendezett.
Próbáltam megnyugodni, mert a botlás miatt kicsit gyorsabban kezdett verni a szívem.
-Nem is kell többször eljátszani. Ezért érdemes dolgozni. Bár jó alapanyaggal amúgy is könnyebb.
Peterrel nevetni kezdtünk. Még nem nagyon láttuk ilyennek Catherinet, úgyhogy tényleg nagyon jól sikerülhetett.

Peter szemszöge

Nagyon lassan teltek a hét napjai. Bezzeg eddig folyamatosan rohannunk kellett mindenhová. Forgatásra, fotózásra, sohasem volt egy szabad percünk sem és ez jó volt, mert elterelte a figyelmem. De most csak nagyrészt unatkozok a szobámban. Próbálom lekötni magam egy-egy könyvvel, filmmel, vagy tévézéssel, de semmi sem használ. Csak két nap múlva kell mennem forgatásra. Mit fogok addig itt csinálni. Keresnem kéne valakit, aki éppen nem forgat. Rob ki van húzva, mert neki most nincs pihenő. Kellan kondiban van Taylorral. Tényleg! Holnap nekem lesz kondim. Legalább arra az időre már van programom. Jackson Ashel és Nikkivel ment a városba. Maradt Lisa és Alice. Ők viszont biztosan együtt töltik a szabad perceiket.
Hangosan fölsóhajtottam és elterültem az ágyon. Mikor telik már le ez a pár nap?

Végre péntek! A nap, amit már annyira vártam. Ma végre hazamehetek Londonba és eltölthetek egy hétvégét a családommal. Jennienek meglepetés lesz, ahogy Marknak is. Majd őt is meglátogatom. Régen beszélgettünk már egy jót. A karácsonyt a „barátnőjével” töltötte, akivel azóta persze már szakított is. Eddig egyetlen kapcsolata sem tartott valami sokáig.
Már előre lefoglaltam egy helyet a Londonba tartó járaton. Délután már csak ki kellett mennem a reptérre és föl kellett szállnom a repülőre.
Nagyon hosszú volt az út. Egész végig azon gondolkodtam, hogyan tehetném még különlegesebbé a találkozást. De nem jutottam túl sokra.
Aztán végül úgy döntöttem, hogy először elmegyek Markhoz és megkérdezem tőle, hogy otthon van-e Jennie. Hátha éppen a barátnőjével van. Vagy esetleg Marknál. Akkor még előbb találkoznánk.
Amint leszálltam a gépről, beültem egy taxiba és elhadartam Mark címét.
-Legyen szíves még egyszer, uram – fordult hátra a sofőr kitágult szemekkel.
Még egyszer elmondtam a címet, de most lassabban. Aztán végre elindultunk.
Beletelt egy kis időbe, mire Mark házához értünk. Már jócskán sötétedett, és Mark házában is sötét volt, így megmondtam a taxisnak, hogy várjon pár percet, majd kiugrottam a kocsiból.
Becsöngettem. Semmi. Még egyszer próbálkoztam, de megint semmi. Biztos elment a haverjaival bulizni. Hisz péntek van, ilyenkor nem gond neki az alkohol. Visszaszálltam a taxiba, majd bemondtam a címünket. Akkor mégis Jenniehez megyek először.
5 perc alatt meg is érkeztünk a házhoz. Itt is sötét volt. Mi van itt? Még csak fél 10 van.
Kifizettem a taxit, majd elindultam a ház felé. Elővettem a kulcsomat, majd kinyitottam az ajtót. Meglepetten tapasztaltam, hogy nem volt bezárva. Halkan becsuktam magam mögött, hátha Luca már alszik. Fölkapcsoltam a lámpát az előszobában. Nem vettem le a cipőmet, mint ahogy szoktam. Ahhoz túlságosan meglepett voltam. Jennie ilyenkor még nem szokott aludni. Halk léptekkel elindultam a nappali felé, de ott sem volt. Lassan elindultam föl az emeletre. Nagyon rossz előérzetem volt. Nem biztos, hogy jó ötlet volt ma hazajönni. A folyosón szintén sötét volt. Elindultam a előre. Út közben benéztem Luca szobájába is, de ott sem volt senki. Hol van a lányom? Kezdtem bepánikolni. Nyugi Peter! Biztos csak elmentek valahova. Nincs semmi bajuk, nem kell aggódnod! De akkor miért nem volt bezárva a bejárati ajtó?
Visszahajtva a szobaajtót indultam el a hálószobánk felé. Egy pillanatra megtorpantam előtte. Furcsa zajok hallatszódtak ki, de nem tudtam kivenni, hogy mik azok. Remegő kézzel nyúltam a kilincsért és nyomtam le. Aztán benyitottam.